Miután a hétvégén sütött mézes gyakorlatilag két nap alatt elfogyott, megkaptam a "parancsot" a kislányomtól, hogy megint süssünk valami "szaggatós kekszet".
Volt még egy nagy adag dió a hűtőben, így gondoltam legyen diós keksz. És, hogy tuti a leányzó is megegye, került bele csokikrém! :)
A mézessel annyira leragadtunk már a karácsonyi vonalon (így november közepén...), hogy a karácsonyi szaggatókat, kekszpecséteket is bevetettük!
.
A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Akár csinálhatjuk nagyobb méretű késes aprítóban is, úgy biztos nem olvad meg a margarin. A barna rizsliszt mennyisége a tojástól függ (nagyobb tojás értelem szerűen többet vesz fel). Ha kész, tegyük a tésztát hűtőbe pihenni. (itt még nagyon lágynak tűnhet a tészta, de ne ijedjünk meg... nem érdemes bele több lisztet tenni, mert akkor száraz lesz a végeredmény!)
Készítsük el a krémet: a csokit a margarinnal vízgőz felett felolvasztjuk, alaposan elkeverjük. Hozzáöntjük a tejszínt és szobahőmérsékelten hagyjuk kihűlni, szilárdulni.
A tésztát kivesszük a hűtőből, rizslisztezett felületen kinyújtjuk. (kb. 3-4mm-re). Szaggatjuk, mintázzuk és 10-15 perc alatt megsütjük 180 fokon. Érdemes figyelni, ne legyen nagyon sötét, mert akkor kiszárad. Nekem egy picit tovább maradt bent a kelleténél, de hát a lányok elvonták a figyelmemet... :)
Végül a nagyjából megszilárdult, de még kenhető csokikrémmel összeragasztjuk.
125 gramm alfamix
125 darált dió
30-50 gramm barna rizsliszt
150 gramm margarin
1 tojás
50 gramm cukor
A csokikrémhez
50 gramm étcsokoládé
30 gramm margarin
50 ml tejszín
1 ek. barnacukor